Weöres Sándor: Déli felhők
Ahogy nézem ezt a képet, eszembe jut egy dal. Mármint én dalként ismertem meg, köszönet érte Halász Juditnak és a Fonográfnak.
De előbb vers volt, Weöres Sándoré.
Persze a képen a nyúl épp nem látszik, de az igen, hogy itt bizony, olykor-olykor, lyukat ás a róka. És elhihetitek, sok nyúl szalad erre. Csak most egy sem akart modellt állni a fotóhoz. Sebaj!
Déli felhők
Domb tövén, hol nyúl szalad,
s lyukat ás a róka:
nyári fényben, napsütésben
felhőt les Katóka.
Zöld fűszál az ajka közt,
tenyerén az álla...
A vándorló felhőnépet
álmosan csodálja.
Elöl úszik Mog király,
kétágú az orra,
feje fölött koronája,
mint a habostorta.
Fut mögötte a bolond
szélesen nevetve -
nagy púpjából szürke kígyó
nyúlik az egekbe.
Törött kordén utazik
egy kopasztott kánya,
s haját tépve Bogyóvére,
a király leánya.
És utánuk cifra ház
gördül sok keréken,
benn a cirkusz hercegnője
öltözködik éppen.
Száz ruháját, ékszerét
odaadná szépen,
csak egy hétig futkoshatna
lenn a nyári réten.
